Na de nem is húzom az időt, a lényegre térek. Ugyebár elég nagy fába vágjuk a fejszénket, ha valóban a Marsra szeretnénk eljutni, de végső soron nagyon is megéri kockázatot. Az igazi tétje egy ilyen emberes küldetésnek nem csak tudományos, hanem ennél sokszorta fontosabb ügy. Mégpedig az, hogy amikor eljutunk oda, és megérezzük, ha úgy tetszik, ténylegesen megtapasztaljuk a saját űrruhánkon, milyen nehéz, kockázatos, veszélyes is létrehozni egy élhető kis világot egy számunkra idegen bolygón, egy kis helyet, ahol talán még kényelmesen is érezhetnénk magunkat, akkor vajon felismerjük-e, hogy mekkora jelentősége van a mi kék anyabolygónknak, a Földnek, és milyen lényeges is annak épsége. A valódi tét az, hogy ezáltal feleszmélünk-e abból a rémálomból, ami a régi időkben kezdődött, de még a jelenkorunkban is zajlik, régen "csak háborúk" (és egyéb sületlenségek), ma pedig a "környezetszennyezés és háborúk" formájában. "Csupán" ennyi.
(Fantáziarajz egy lehetséges jövőbéli Mars-bázisról)
Ennek ellenére tovább kell mennünk, a Marson sem szabad megállnunk, ám stabil bázist, kolóniát kell fenntartanunk rajta, de más csapatoknak viszont még ennél is távolabbi célpontokat kell kitűzniük. Rengeteg olyan hely kell létezzen az Univerzumban, ebben a létezésben, ahol kolóniát tudunk létrehozni, és fenntartani, ám nagyon fontos, hogy anyabolygónkat ameddig csak lehet, oltalmaznunk kell. Nem szabad, hogy hülyeségek, holmi hatalmi érdekek, háborúk, környezetszennyezés miatt menjen tönkre. Ehhez hatalmas tudatszintbéli fejlődést kell produkálnunk, egy orbitális nagy lépését kell tennünk, nem máshol, mint magunkban, odabenn. Ez is egy hosszú folyamat lesz, de ha az emberiség hosszútávon túl akar élni, meg kell tegye ezt is, és ezt diktálja a valódi érdekünk is, hisz egy ilyen fejlődés közép és hosszútávon kellemesebb életet is hozna magával, nem csak egy-két embernek, hanem mindenkinek. Oké, tudom, megértem, nagyon utópisztikus egy elképzelés, de miért ne szabadna nagyot álmodni, miért ne szabadna legalább hinni abban, hogy képesek vagyunk rá, hogy meg tudjuk csinálni, ha igazán akarjuk és össze is fogunk hozzá. Ha nem elégszünk meg az "alamizsnával", hanem ennél sokkal többre vágyunk. Első lépés mindig az, hogy megálmodjuk, elképzeljük, és csak utána jöhet a megvalósítás.
Tehát ez a végső tétje az emberes Mars utazásnak, hogy a tanulságok nyomán elindul-e egy folyamat, ami lényegében csak és kizárólag a következő generációk valódi érdekeit szolgálja (?), vagy pedig tovább süllyedünk a mélybe. Csak akkor nevezhetjük majd magunkat intelligens fajnak, ha képesek leszünk erre, ha megtesszük ezt. Ez minden józan ember tényleges érdeke.
Végső soron pedig ugyebár az űrutazás az űrversennyel vette igazán csak kezdetét a hidegháború idején, viszont nem szabad megengedni a vezetőknek, hogy bármikor újból a hatalmak játszmáinak színtere legyen ez a csendes, mély feketeség. Ez a mély űr ennél sokkal többet érdemel. A béke forrása kell legyen, a tudomány és az emberi elme leendő győzelmének színhelye.
(Fantáziarajz egy lehetséges jövőbéli Mars-bázisról, más szemszögből)
Példaképünk pedig egyenesen Elon Musk, természetesen! :) (erről majd külön írok, pontosan miért is, legalábbis, hogy én hogyan gondolom ezt) Ha tetszett a gondolatsor, oszd meg ismerőseiddel, barátaiddal, kollégáiddal, így előre is nagyon szépen köszönöm! Valamint, nézz vissza máskor is a blogra, hátha találsz újabb bejegyzést. :) Ja és ezentúl bárminemű profil nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzésekhez (A " " -nél válaszd ki a "Névtelen" lehetőséget).


Szép elmélkedés, csak az a gond, hogy a világ gazdasági urai nem a tiszta elméjű tulajdonságaikról híresek
VálaszTörlésEz sajnos való igaz, és ez alól egyelőre tényleg nincs kibúvó. Csak abban lehet reménykedni, hogy elég nagy szörnyűségek fognak bekövetkezni ahhoz, hogy a befolyásosak is észbe kapjanak, de nem olyan nagy, hogy kihaljunk, vagy legalábbis túl nagyot zuhanjunk a fejlettség jelenlegi fokáról.
Törlés