Tudom, hogy konzumidióta vagyok

"Tudom, hogy konzumidióta vagyok"

 - ez a mai megfelelője annak, amit egy híres filozófus, Szókratész mondott, az az, "Tudom, hogy semmit sem tudok".

A modern változatának a lényege, hogy bár sokan azok vagyunk, ám vannak, akik legalább tudatában vannak ennek, nem élnek tagadásban, és néha-néha megpróbálkoznak kitörni a fogyasztói társadalom egyre csak növekvő ördögi köréből.

A fogyasztói társadalom egyik végkifejlete a Black Friday, aminek a lényege, hogy van egy nap az évben, amikor kihangsúlyozottan kurva nagy leárazások mellett tudunk olykor a megszokottnál is értelmetlenebb kacatokat felhalmozni. Ezen a napon egyes helyeken (ahol tartják ezt a szarságot) új megerősítést nyernek a "megvettem, mert akciós", "kell, mert hát akciós" és ehhez hasonló szállóigék.

Minden bizonnyal ahhoz is köze kell legyen az akciós napnak, hogy így legalább eladhatják azokat a használhatatlan kacatokat, amiket az év során felhalmoztak, de van ennek egy mélyebb vonulata is, ami szerintem az, hogy ezzel próbálják még inkább rávenni az embereket a fogyasztásra, ha esetleg egy ideje nem vettünk laptopot, tabletet vagy hasonló még talán hasznos cuccot sem, hát itt van ez a szaros nap, vedd meg, aztán majd úgy is el fog avulni, vagy romlani, vidd a szervizbe, esetleg megjön a kedved a későbbi vásárlásra is (akár nagyobb dolgokra is). Na jó, ez egy elég hülye gondolatmenet, remélem azért egy-két szó értelmes és témába hozható is volt. A lényeg.... egy kibaszott nagy konzumidióta vagyok, igen, az, felismerem.

Van egyébként más vásárlási, pénzköltési ünnepnap is, arról majd a későbbiekben, külön bejegyzésen fogok szót ejteni, remélhetőleg hosszabb terjedelemben. Viszont ezt is méltán nevezhetjük a vásárlás egyik ünnepének, vagy a fogyasztás Mekkájának....